166. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyából eredõ kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelõsséggel tartozik.

(2) A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.

167. § (1) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg.

(2) Kollektív szerzõdés vagy munkaszerzõdés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét az (1) bekezdéstõl eltérõen is szabályozhatja.

(3) A kártérítés mértékét a munkaszerzõdés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerzõdés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettõl érvényesen eltérni nem lehet.

(4) Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtõje és ellenõre a számfejtés körében elõidézett vagy az ezzel összefüggõ ellenõrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért.

168. § Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

169. § (1) A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan õrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(2) Mentesül a munkavállaló a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külsõ ok idézte elõ, vagy a munkáltató a biztonságos õrzés feltételeit nem biztosította.

(3) A munkavállalót az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelõsség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelõt vagy értékkezelõt e nélkül is terheli a felelõsség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét, illetve mértékét a munkáltató bizonyítja.

(5) Ha a megõrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló felelõsségét a vétkességi felelõsségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli.

170. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelõsségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelõsséggel tartozik.

(2) Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerûen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.

(3) Kollektív szerzõdéses rendelkezés vagy a felek eltérõ megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével

a) a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,

b) azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,

c) a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,

d) a leltárhiány meghatározásának szabályait,

e) a leltári készlet biztonságos megõrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.

(4) A munkavállalót a (3) bekezdés a)-e) pontja szerint meghatározott feltételekrõl a leltárfelelõsségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridõszak kezdetét megelõzõen tájékoztatni kell.

170/A. § (1) A leltárhiányért való felelõsség feltétele:

a) leltárfelelõsségi megállapodás megkötése;

b) a leltári készlet szabályszerû átadása és átvétele;

c) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintõ leltárfelvétel alapján történõ megállapítása.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelõs munkavállaló is kezeli, a felelõsség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelõs, de a leltári készletet kezelõ munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelõs munkavállaló elõzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.

(3) Leltárhiányért való felelõsség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthetõ, aki a két egymást követõ leltározás közötti idõszaknak (leltáridõszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.

(4) A felelõsség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek a munkavállaló felelõsségére kihatnak, illetve, amelyek a biztonságos és elõírásszerû kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos õrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének idõtartamát.

170/B. § (1) A leltárfelelõsségi megállapodást írásba kell foglalni és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelõsséggel tartozik.

(2) Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltárfelelõsségi megállapodás is köthetõ. Ebben az (1) bekezdésben foglaltakon túl meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.

(3) A csoportos leltárfelelõsségi megállapodás meghatározhatja a felelõsség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelõsség megállapításának nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelõsségi megállapodás a felelõsség megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.

170/C. § (1) A leltárfelelõsségi megállapodás eltérõ rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelõ munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelõs munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelõs munkavállaló legfeljebb hat havi átlagkeresete mértékéig felel.

(3) Csoportos leltárfelelõsségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét.

(4) Kollektív szerzõdés kártérítés mértékét a (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérõen is meghatározhatja.

170/D. § (1) A leltárfelelõsség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét - kollektív szerzõdéses rendelkezés hiányában - a munkáltató állapítja meg.

(2) Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselõje, csoportos leltárfelelõsségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetõvé kell tenni. Ha a munkavállaló képviseletérõl nem gondoskodik, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselõt jelölhet ki.

(3) A leltárfelelõsséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet és észrevételeit - kivéve, ha szabályszerû értesítés ellenére nem jelent meg - meg kell hallgatni.

(4) A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét - az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel - az általános szabályok szerint (173. §) érvényesítheti.

(5) A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követõ hatvannapos jogvesztõ határidõ alatt lehet érvényesíteni. Büntetõeljárás esetén e határidõ harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerõs határozatának közlését követõ napon kezdõdik.

171. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megõrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek.

(2) Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.

172. § (1) A kár összegének meghatározásánál:

a) a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást -ideértve az üzemviteli költséget is - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;

b) ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve, ha nincs meg, a károkozás idõpontjában érvényes fogyasztói árat kell - az avulásra is tekintettel - figyelembe venni.

(2) Nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állott elõ.

173. § (1) A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság elõtt érvényesítheti.

(2) Kollektív szerzõdés meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ebben az esetben meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is.

Figyelem! A fenti információk tájékoztató jellegûek.
Az aktuálisan hatályos törvényi rendelkezésekért kérjük, vedd igénybe a Munkaügyi Közlöny vagy a Magyarorszag.hu jogszabály-keresõ szolgáltatásait.

Forrás: HR Portál