100. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.

(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, feltéve, ha a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha

a) a munkáltató intézkedése a rendeltetésszerû joggyakorlás követelményébe (4. §), az egyenlõ bánásmód követelményébe (5. §), illetve felmondási védelembe [90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselõre elõírt munkajogi védelemben részesülõ munkavállaló munkaviszonyát a 28. § (1) bekezdésébe, illetve a 96. §-ba ütközõ módon szüntette meg.

(4) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelõ összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerõre emelkedése napján szûnik meg.

(6) A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.

(7) A munkavállalót, ha munkaviszonya nem rendes felmondással szûnt meg - a (6) bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a felmentési idõre (93. §) járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is.

101. § (1) A munkavállaló, ha munkaviszonyát nem e törvényben elõírtak [87. § (2) bekezdés, 92. §, 96. §, 97. § (1) bekezdés] szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási idõre járó átlagkeresetének megfelelõ összeget megfizetni. Amennyiben a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése kizárólag azért jogellenes, mert a felmondási idõ egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége a le nem töltött idõvel arányos.

(2) Ha a munkavállaló a határozott idõtartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, az (1) bekezdésben meghatározottakat megfelelõen kell alkalmazni. Ha azonban a határozott idõbõl még hátralévõ idõtartam rövidebb mint az (1) bekezdés szerinti idõtartam, a munkáltató csak a hátralévõ idõre járó átlagkereset megfizetését követelheti.

(3) A munkáltató jogosult az (1), illetve (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is.

(4) A munkáltató (1)-(3) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok (173. §) az irányadók.

Figyelem! A fenti információk tájékoztató jellegûek.
Az aktuálisan hatályos törvényi rendelkezésekért kérjük, vedd igénybe a Munkaügyi Közlöny vagy a Magyarorszag.hu jogszabály-keresõ szolgáltatásait.

Forrás: HR Portál