89. § (1) A határozatlan idejû munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettõl érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A munkáltató - a (6) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tûnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerûségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

(3) A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató mûködésével összefüggõ ok lehet.

(4) A munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejû munkaviszony rendes felmondással történõ megszüntetésének indokául.

(5) A munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozással történõ munkáltatói felmondás elõtt lehetõséget kell adni a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeibõl következõen ez a munkáltatótól nem várható el.

(6) A munkáltató a rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló a 87/A. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai értelmében nyugdíjasnak minõsül.

(7) A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással - kivéve, ha egyébként nyugellátásban részesül [87/A. § (1) bekezdés b)-h) pont] - a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelõzõ öt éven belül a 87/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott életkor eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg.

90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott idõtartam alatt:

a) a betegség miatti keresõképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követõ egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresõképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,

b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,

c) a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság (139. §),

d) a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggõ kezelés, a terhesség, a szülést követõ három hónap, illetve a szülési szabadság [138. § (1) bekezdés],

e) a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak [138. § (5) bekezdés], illetve a gyermek hároméves koráig - fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is - a gyermekgondozási segély folyósításának

f) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétõl számított

idõtartama.

(2) A felmondási idõ, ha az (1) bekezdésben meghatározott felmondási védelem idõtartama

a) a tizenöt napot meghaladja, ezt követõen csak tizenöt nap,

b) a harminc napot meghaladja, ezt követõen csak harminc nap

elteltével kezdõdhet el.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a munkavállaló munkaviszonyának felmondására, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minõsül [87/A. § (1) bekezdés].

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem fennállása szempontjából a felmondás közlésének idõpontja az irányadó.

(5) A (2) és (4) bekezdés rendelkezései a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során nem alkalmazhatóak.

91-91/A. §

92. § (1) A felmondási idõ legalább harminc nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg; ettõl érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A harmincnapos felmondási idõ a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

a) három év után öt nappal,

b) öt év után tizenöt nappal,

c) nyolc év után húsz nappal,

d) tíz év után huszonöt nappal,

e) tizenöt év után harminc nappal,

f) tizennyolc év után negyven nappal,

g) húsz év után hatvan nappal

meghosszabbodik.

93. § (1) A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idõ fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.

(2) A munkavégzés alól a munkavállalót - legalább a felmentési idõ felének megfelelõ idõtartamban - a kívánságának megfelelõ idõben és részletekben kell felmenteni.

(3) A munkavégzés alóli felmentés idõtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az idõre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult.

(4) Ha a munkavállalót a felmondási idõ letelte elõtt a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. A felmentés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhetõ vissza, ha a munkavállaló a felmentési idõ alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.

94. § A munkáltató rendes felmondása esetén, ha a munkavállaló a felmondási idõ alatt munkaviszonyának megszüntetését a munkavégzés alóli felmentése elõtti idõpontra kéri, a munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkavállaló által megjelölt idõpontban megszüntetni.

Figyelem! A fenti információk tájékoztató jellegûek.
Az aktuálisan hatályos törvényi rendelkezésekért kérjük, vedd igénybe a Munkaügyi Közlöny vagy a Magyarorszag.hu jogszabály-keresõ szolgáltatásait.

Forrás: HR Portál