134. § (1) A szabadság kiadásának idõpontját - a munkavállaló elõzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg.

(2) Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony elsõ három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete elõtt legkésõbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató

a) kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésõbb a tárgyévet követõ év június 30-áig, kollektív szerzõdés rendelkezése esetén a tárgyévet követõ év december 31-ig,

b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintõ más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszûnésétõl számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplõ rendelkezéstõl érvényesen eltérni nem lehet.

(4) A szabadságot kettõnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.

(5) A szabadság kiadásának idõpontját a munkavállalóval legkésõbb a szabadság kezdete elõtt egy hónappal közölni kell. Az idõpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

(6) A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekbõl megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyrõl a munkahelyre, illetõleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idõ a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

135. § (1) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidõbeosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) A heti kettõnél több pihenõnapot biztosító munkaidõbeosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenõnapját, valamint a munkaszüneti napot.

(3) Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidõbeosztása nem biztosít hetenként két pihenõnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári idõszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

136. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszûnésekor, illetõleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történõ behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idõvel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettõl érvényesen eltérni nem lehet.

(2) Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszûnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött idõre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhetõ vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszûnése miatt szûnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.

Figyelem! A fenti információk tájékoztató jellegûek.
Az aktuálisan hatályos törvényi rendelkezésekért kérjük, vedd igénybe a Munkaügyi Közlöny vagy a Magyarorszag.hu jogszabály-keresõ szolgáltatásait.

Forrás: HR Portál