A lean manufacturing alapvető célja, hogy a hozzáadott értéket nem közvetítő tevékenységeket eltávolítsa a rendszerből. A hibás termék az egyik legfontosabb veszteségforrásként (7MUDA: non quality) azonosított a lean gondolkodásmódban. Minden egyes hibás termék vagy alacsony minőségű szolgáltatás sokkal többe kerül a vállalatnak, mint azt gondolnánk. Erre a szervezetnek plusz pénzt, időt és egyéb erőforrásokat kell fordítani, de ezen túl a hírnevére is hatással van!
Érdemes tanulmányozni a teljes folyamatot, mely magában rejti egyaránt a hiba keletkezését és kijavítását is. Először is elkészül maga a hibás termék. Ez időt és pénzt emészt fel. Majd ezt követően detektáljuk a hibát. Ennek ellenőrzése és kapcsolódó tevékenységei újabb költséget jelentenek. Ezután a hiba kijavítására megoldást kell találni. Újabb pénz és idő. Végül a terméket újra le kell gyártani vagy javítani kell jobb esetben, ez ismét költség. Összességében háromszor annyit használunk fel erőforrásainkból, ha hiba csúszott be és azt ki kell javítani. Azonban, ha a termék eljut a vásárló kezébe, az okozott kár visszafordíthatatlan. Előfordulhat ugyanis, hogy az elégedetlen Vevőnk a cégtől vásárolt egyéb termékeket sem fogják keresni a későbbiekben. Legrosszabb esetben, pedig jogi következményekkel kell szembe néznie a vállalatnak (ld. visszahívások az autóiparban)
Sajnos sok szervezet dolgozik AQL (Acceptable Quality Level – Elfogadható Selejtszint) koncepcióban, melynek megfelelően hiba fokozatokat, hiba szinteket fogadnak el. A lean menedzsment azt tanítja, hogy a minőség legyen beépített. Nem a minőség-ellenőrzés a megfelelő válasz a selejtkezelésre. Tegyük fel, hogy nagyon magas minőségi aránnyal dolgozunk, csupán 0,5%-ban engedjük meg a hiba lehetőségét 200 termékre nézve. Máshogy fogalmazva, csupán egy hibás terméket engedünk meg a vásárlóknak szállított minden 200 termékből. Nem ijesztő? Habár ömlesztve / nagy volumenben szállítjuk a termékeket, a fogyasztó általában nem ilyen módon veszi meg az esetek nagy többségében. Ha a fogyasztó megvásárol egyetlen egyet magának, pontosan azt a bizonyos selejtes terméket, ami átcsúszott a rendszeren és azt hibásnak találja, soha nem fog visszatérni.
A szolgáltatásokban rejlő és az irodai alkalmazások hibáit nem lehet egyszerűen azonosítani, ebben segítség lehet, ha a Vevőtől / Ügyféltől kapott visszajelzésekre fokozottan ügyelünk.
A lean alkalmazása során ideális esetben egy olyan folyamatot kell létrehozni, mely a hiba keletkezésének lehetőségét is kizárja. Mivel a minőség be van építve a rendszerbe, így nincs szükség a termék ellenőrzésére, hibák után kutatva.
A Poka-Yoke megfelelő eszköz arra, hogy hibás terméket ne is gyártsunk, másrészt a selejtek mennyisége jó indikátor lehet a folyamat megfelelőségét illetően.
Érdemes tanulmányozni a teljes folyamatot, mely magában rejti egyaránt a hiba keletkezését és kijavítását is. Először is elkészül maga a hibás termék. Ez időt és pénzt emészt fel. Majd ezt követően detektáljuk a hibát. Ennek ellenőrzése és kapcsolódó tevékenységei újabb költséget jelentenek. Ezután a hiba kijavítására megoldást kell találni. Újabb pénz és idő. Végül a terméket újra le kell gyártani vagy javítani kell jobb esetben, ez ismét költség. Összességében háromszor annyit használunk fel erőforrásainkból, ha hiba csúszott be és azt ki kell javítani. Azonban, ha a termék eljut a vásárló kezébe, az okozott kár visszafordíthatatlan. Előfordulhat ugyanis, hogy az elégedetlen Vevőnk a cégtől vásárolt egyéb termékeket sem fogják keresni a későbbiekben. Legrosszabb esetben, pedig jogi következményekkel kell szembe néznie a vállalatnak (ld. visszahívások az autóiparban)Sajnos sok szervezet dolgozik AQL (Acceptable Quality Level – Elfogadható Selejtszint) koncepcióban, melynek megfelelően hiba fokozatokat, hiba szinteket fogadnak el. A lean menedzsment azt tanítja, hogy a minőség legyen beépített. Nem a minőség-ellenőrzés a megfelelő válasz a selejtkezelésre. Tegyük fel, hogy nagyon magas minőségi aránnyal dolgozunk, csupán 0,5%-ban engedjük meg a hiba lehetőségét 200 termékre nézve. Máshogy fogalmazva, csupán egy hibás terméket engedünk meg a vásárlóknak szállított minden 200 termékből. Nem ijesztő? Habár ömlesztve / nagy volumenben szállítjuk a termékeket, a fogyasztó általában nem ilyen módon veszi meg az esetek nagy többségében. Ha a fogyasztó megvásárol egyetlen egyet magának, pontosan azt a bizonyos selejtes terméket, ami átcsúszott a rendszeren és azt hibásnak találja, soha nem fog visszatérni.
A szolgáltatásokban rejlő és az irodai alkalmazások hibáit nem lehet egyszerűen azonosítani, ebben segítség lehet, ha a Vevőtől / Ügyféltől kapott visszajelzésekre fokozottan ügyelünk.
A lean alkalmazása során ideális esetben egy olyan folyamatot kell létrehozni, mely a hiba keletkezésének lehetőségét is kizárja. Mivel a minőség be van építve a rendszerbe, így nincs szükség a termék ellenőrzésére, hibák után kutatva.
A Poka-Yoke megfelelő eszköz arra, hogy hibás terméket ne is gyártsunk, másrészt a selejtek mennyisége jó indikátor lehet a folyamat megfelelőségét illetően.
Munkatársunktól
