A TPM egy olyan kifejlesztett eljárás, melynek gyökerei abból a japán ideológiából keletkeztek 1951-ben, amikor amerikai példa (Deming) alapján bevezették a megelőző karbantartást Japánban. Nippondenso, a Toyota cég részeként az első üzem volt, mely minden egységénél elkezdte alkalmazni a megelőző karbantartást 1960-ban.

A megelőző karbantartás során az operátorok által működtetett gyártóberendezéseket egy karbantartó csoport ellenőrizte. Ugyanakkor az üzem széleskörű gépesítése miatt, a karbantartás problémává vált, és még több karbantartó személyzetre volt szükség. Ezért a vezetőség úgy döntött, hogy a berendezések rutinszerű ellenőrzését az operátorok maguk is elvégezhetik (egyes szintű karbantartás). Az önálló karbantartás ezen fajtája nagyon költségkímélő volt (mely a TPM egyik jellemzője – autonóm karbantartási pillér), mert az operátorok jóval alacsonyabb bérért dolgoznak, mint a mérnökök. Természetesen ez az intézkedés alapvetően nem a költségek csökkentéséről szólt, hanem arról, hogy az operátorok jobban ismerjék azokat a berendezéseket, melyeket napi szinten használnak; meg tudják állapítani az esetleges problémát, és felfedezzék, ha a berendezés nem megfelelően működik. Az operátorok másrészről ennek a folyamatos tanulásnak a segítségével karrier lehetőséget kaptak egy jobb pozíció eléréséhez. A karbantartó csapat pedig sokkal komplexebb problémákra és projektekre tudott összpontosítani, melyek hosszútávon javulást idézhettek elő.
A karbantartó csoport olyan módosításokat végzett a berendezéseken, melyek növelték azok megbízhatóságát; ezeket a módosításokat pedig később más gépeken is alkalmazták. Vagyis a karbantartók munkája az operátorok és a termelőmérnökök javaslatai és visszajelzései segítségével nem más, mint olyan változtatások elkészítése, melyek a folyamatos karbantartás kiküszöbölését és a jobb minőség elérését jelenti kevesebb hiba és anyagfelesleg keletkezésével. Éppen ezért a megelőző karbantartást, a karbantartás megelőzése mellett, illetve a karbantarthatóság növelését az ún. produktív karbantartás fogalmai közé sorolták. A produktív karbantartás fő célja az volt, hogy maximalizálják az üzem és annak berendezéseinek hatékonyságát, hogy a gépgyártás költségeit ésszerű keretek közé szorítsák.
Nippondenso már szervezett minőségbiztosító csoportokat, ezáltal az alkalmazottakat is bevonta a változtatásokba, így minden dolgozó aktívan részt vett a produktív karbantartás bevezetésében. Ezért az újításért, vagyis a TPM kifejlesztéséért és bevezetéséért a JIPE (Japanese Institute of Plant Engineers) Nippodenso-t megkülönböztetett díjban részesítette. Így lett a Toyota vállalat Nippodenso-i üzeme az első társaság, mely TPM minősítést szerzett.