A globalizáció egy több száz éve tartó folyamat. Mikor Magellán 1525-ben körülhajózta a Földet, visszavonhatatlanul bebizonyította, hogy a kerek világon minden elérhető. A természetes akadályok legyőzése után, 1989-ben a politikai falak is leomlottak, s azóta az internet révén a világ elérhetőségének illúziója olyan szintre emelkedett, hogy már-már úgy érezzük, tényleg minden csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. Mi ezzel a probléma?

Ismerőseim véleménye megoszlik a témában, de ha a vélemények helyett a tettekre figyelünk, már nem ilyen tarka a kép. Mióta az ötvenes évek sanyarú élményein felnőtt generáció előtt megnyílt a bécsi bevásárló-turizmus lehetősége, a magyarok egyre többen támogatják vásárlásaikkal a globalizáció zászlaját lengető multikat, és csak kevesen hatódnak meg a magyar árukat eladni próbáló hazafiak akcióitól.
Hogy a rejtélynek végére járjunk, érdemes, feltennünk egy spéci szemüveget, amit úgy hívnak  „Lean”. Ez is új fogalom nálunk, és szintén a globalizáció terméke, egy szemléletmód, ami abban segíti a cégeket, hogy lefaragjanak minden felesleges ráfordítást, anélkül, hogy a szolgáltatás minősége csorbulna. Ezt használják a termékfejlesztők, a termelővállalatok, ezt használják a kereskedőházak, csak a vevők nem használják…egyenlőre.

A Lean a józan paraszti észre épül, egyszerű gondolatmenet, egyszerű döntésekkel. A kiindulási alap a végtermék, amellyel kapcsolatban pontosan meg kell fogalmazni, mi az, amit a vevő értékel (kifizet). Az eredmény általában azt mutatja, hogy az előállításhoz felhasznált anyag, energia, munkaerő, terület, és idő mindössze 20-30 %-a, ami a vevő számára értéket jelent.

A Lean szó szerinti magyar fordítása „karcsú” , amit sokan a létszám leépítéssel, spórolással azonosítanak, pedig itt egyáltalában nem erről van szó. A Lean-guruk mindent megtesznek az anyag kihasználtság növeléséért, csökkentik a készleteket, az anyagmozgatást, és általában mindent üldöznek, ami a vásárló szempontjából feleslegesen növeli a költségeket.  
És mit tesz a vásárló, ha válság van ? Spórol. Nézzük, mit eredményeznek a Lean alapelvek a gyakorlatban, ha spórolós vásárló a célpont ?

• Mi az érték a vevő számára – olcsó legyen, szépen becsomagolva, ne legyen hibás, romlott, de mindegy, miből van, honnan van.
• Kiiktatni minden olyan lépést, ami a vevő számára nem  teremt értéket. – annyi készül, amennyit rendelnek, ott készül, ahol legolcsóbb a munkaerő, a legolcsóbb anyagokból, semmi cicó, amire költeni érdemes, a csomagolás, és a reklám, az adja el az árut.
• Húzó logisztika - minden fázisban annyi készül, amennyit a következő igényel, ergó annyit gyártanak, amennyit rendelnek, minél több országból jön össze a rendelés, annál olcsóbb a holmi.
• Folyamatos tökéletesítés a vevői igények alapján – ami fogy, azzal árasztják el az üzleteket. A választék nem érdekes, ha nagy a bolt, és mindig más termék a „legolcsóbb” úgy tűnik, nagy a választék.

Az ellenérzések jelentős része abból fakad, hogy a gazdasági-kereskedelmi rendszer törekvése a nagy tömegben megjelenő vásárlói igények maximális kiszolgálására irányul. Miután a politikai akadályokkal együtt a lokális politika értékrendet képviselő szabályozó szerepe is eltűnt, jelenleg egyetlen szereplője van a folyamatnak, aki valamit tehet a globalizáció negatívumai ellen, és ez a vásárló. 

A rendszer, ami a vásárlókat kiszolgálja, szinte automatikusan működik, személytelen, megbízható és gyors, mint egy távirányító. A „rossz fiúk”, akiket szidunk, csak üzletemberek, akik rájöttek, hogy a tömeg kiszolgálása nagyon jó üzlet. A távirányító gombjait azonban mi, vásárlók nyomogatjuk.

Mi volna, ha a vásárló is bevetné a Lean egyszerű logikáját?
Érték : Nem elég, ha valami NEKEM olcsó, tudni akarom, hogy valójában mibe kerül, amit megveszek.
Folyamat: Érdekel, hogyan készül, s hogy kerül hozzám a termék. Ki fizet helyettem?
Húzó logisztika: Nem akarok mindig a meglévő kínálatból választani. Ha nem találom, amit venni szeretnék, hova forduljak, hogy az igényem termékké váljon?
Tökéletesítés : Életben szeretném tartani azokat, akik valóban számomra értékes dolgokat állitanak elő. Szivesen költenék arra, hogy a közös pénzekkel, a befizetett adómmal stb. azokat támogassák, akik munkája valóban értékesnek bizonyult.

Ehhez gondolkodni kell, együtt. Az együtt gondolkodás nem az erősségünk, de ha a globalizációt terhesnek érezzük, nem elég ezen nyafogni. Amit nem lehet elkerülni, abból tanulni kell, és hasznositani a döntésekben.

„MAKIA …az energia oda áramlik, ahova a figyelmedet fordítod”… mondja a polinéz varázslók ősi  tanítása. Nem kell tehát a megoldást felfedezni, elegendő, ha a vásárló gondolkodni kezd, és a tetteit a vágyott értékrend irányába igazítja.

Minden út az első lépéssel kezdődik: mondjuk, kezdj el gondolkodni azon, hogy ha már olyan szerencsés vagy, hogy szülőföldeden a világ legfinomabb paradicsomát termesztik, miért veszel meg egy paradicsomnak látszó tárgyat csak azért, mert 10 forinttal olcsóbb?

Gábor Imre

A cikk megjelent a Gaja Környezetvédő Egyesület "Lokális felmelegedés" c. kiadványában (http://www.globlight.hu; http://www.gajaegyesulet.hu)