Napjaink felgyorsult világában szinte percrõl percre új szituációkkal kell a döntéshozóknak szembesülniük, ám a különbözõ helyzetek más-más megoldási módot igényelnek. Az eredményes vezetõ képes igazodni a helyzethez, állítja Michelle Cruz, egy a közelmúltban Magyarországon járt nemzetközileg elismert HR szakértõ. Mfor.hu háttér.

Szinte nincs olyan vezetõ, aki ne szembesült volna olyan szituációval, hogy a beosztottnak megvolt a képzettsége egy probléma kezeléséhez, ám csalódást okozott, mert hiányzott az a gyakorlati tudás, a felkészültség, amire szüksége lett volna. A sikeres vezetõnek teljes mértékben tisztában kell lenni a célként kitûzött feladattal és ezzel párhuzamosan a beosztottak felkészültségi szintjével, véli Michelle Cruz, a nemzetközileg elismert tréning-guru, aki a közelmúltban Magyarországon tartott elõadást.

Amennyiben a fentiekkel tisztában vagyunk, akkor ennek megfelelõen lehet vezetõi stílust választani a szakértõ szerint. Michelle Cruz a vezetõi viselkedést négy csoportba sorolja a helyzetorientált vezetés során, mely szerint napjaink jó vezetõi képesek állandóan igazodni az új szituációkhoz, és az éppen adott helyzethez igazodva új módszerekkel a legtöbbet kihozni egy szituációból.

A szakértõ szerint a dolgozók felkészültségi szintjének megállapítása sok vezetõ számára, hiszen ez nem azonos a végzettséggel. A fenti ok miatt a speciális módszer lényege, hogy a vezetõi stílus megválasztásához elsõként meg kell tudnunk határozni a beosztottak feladathoz mért felkészültségét. E tekintetben négy típust határozhatunk meg a felkészültség egyes fokozatainak megfelelõen:

•  "Nem képes és bizonytalan" vagy "Nem képes és nem hajlandó"
•  
•  "Nem képes, de magabiztos vagy hajlandó"
•  
• "Képes, de bizonytalan" vagy "Képes, de nem hajlandó" dolgozók, illetve
•  
• "Képes és magabiztos és hajlandó" beosztottak.

A helyzetorientált vezetés

A Situational Leadership (helyzetorientált vezetés) modellt közel 1600 vezetõ vezetési stílusa alapján alakították ki. Az elmélet szerint a különbözõ vezetõi stílusok különbözõ helyzetekben jobbak, és a vezetõknek elég rugalmasaknak kell lenniük, hogy a helyzethez igazítsák a stílusukat. A helyzetorientál vezetés négy alapkarakter kategóiát alkalmaz: a rendelkezõt (S1), a meggyõzõt (S2), az együttmûködõ (S3) és a delegáló (S4) vezetõt.

Michelle Cruz szerint, aki McMillan & Baneth tanácsadó vállalat által rendezett speciális tréningen fejtette ki az elméletet, ha ezt a besorolást sikerül a munkatársak esetében tisztázni, a következõ lépést már jóval könnyebb: a vezetési stílus kiválasztása. Ennek alapfeltétel pedig szintén a helyzetértékelés, csak itt nem a munkatársakat és a helyzetet kell elemezni, hanem a saját, adott vezetõi habitusunkat.

Kommunikáció és irányítás

Alapvetõen két vezetõi viselkedést különböztethetünk meg, a támogató és a feladatkiadó viselkedést.  A támogató vezetõk két-, vagy többirányú kommunikációt folytatnak a szervezeten belül, és kiemelten kezelik az emberi kapcsolatokat. Az ilyen vezetõk számára a lelki háttér is fontos és mivel ügyelnek a beosztottakkal való kontaktusra, a munkatársak tudják, hogy miért kell valamit megtenni. Az ilyen vezetõk lehetnek segítõk, együttmûködõk vagy bevonó személyiségek.

A feladatkiadók az elõbbivel szemben az útmutatásra, és folyamatos irányító státuszra törekednek. Számukra nem a kapcsolatok, sokkal inkább a cél a lényeg. Tudatosan kommunikálják környezetüknek a vezetõi szerepüket és a feladatokat.

A Michelle Cruz által is képviselt Situational leadership elmélet attól függõen, hogy valaki mennyire törekszik az irányításra, illetve a kapcsolattartásra, négy vezetõi habitust különböztet meg: a rendelkezõ, a meggyõzõ, az együttmûködõ és a delegáló vezetési stílust. Hogy melyik vezetési stílust alkalmazzuk, attól függ, hogy a beosztottnak milyen szintû felkészültsége van az adott feladat elvégzéséhez.

Forrás: Menedzsment fórum