A magyar, forráshiányos egészségügyi rendszer kikényszeríti, hogy egyszerre legyen jelen megtakarítás és fejlesztés, együttműködés és leépítés, decentralizáció és központosítás. Sok, egymással szemben érvényesülő érdekkört próbál átlépni az a vezető, aki ma az egészségügyet a lean filozófiája alapján szervezné újjá. A veszteségek kiküszöbölése és az ember tisztelete azonban néhány egészségügyi intézményben már gyakorlat.
Az egészségügyi szolgáltatás máshogy működik, mint a lean-specifikus gyártási területek. Nem mozognak futószalagon a páciensek, másképp is értelmezhetőek a rossz értékek, nemcsak egyszerű hibaüzenetként, illetve nem lehet egységnyi idő alatt előállítani ugyanazt a szolgáltatást. Ebben a LeanCenter - hazánk lean szakmai központja - által a minap szervezett Lean Service Day (LSD) konferencián az egészségügyi szegmensben előadók mindegyike egyet értett. Ugyanakkor ez a terület is a pontosan mért adatokra alapozza a döntéseit. Ezen a területen is jól meghatározható az érték és a veszteség fogalma, itt is cél a veszteség csökkentése úgy, hogy a szolgáltatás az ügyfél, a beteg szempontjából oly módon növekedjen, hogy a folyamatban részt vevők elégedettsége se csökkenjen.
A magyar egészségügy helyzete
Speciális, irracionális piacon működik az egészségügyi szolgáltatás. Nem finanszírozhatja a saját működését, nem befolyásolhatja a keresletet, és a működésmódot meghatározó orvosi ellátásoknak is kötött szabályai vannak, amelyeket nem lehet átlépni, megkerülni. Ez minden országban hasonlóan működik. A magyar sajátosság azonban ezen felül jelenik meg.
Alulfinanszírozott a kórházi struktúra, ami azt jelenti, hogy csak egy bizonyos százalékát fizeti az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a tényleges költségnek, ezért deficittel kell az összes magyar kórháznak küzdenie. Elhalt a párhuzamos ellátórendszerek nagy része, ezért aktív kórházi ágyakat használnak ma szociális célokra. Az egyik oldalon kevés a pénz, a másik oldalon ugyanakkor pazarló gyakorlatok alakultak ki. Fölösleges adminisztrációt, adatrögzítéseket, egymást többször megerősítő vizsgálatokat, engedélyeztetési folyamatokat és legyártott, lefűzött és duplán tárolt papírhegyeket talál az, aki a napi kórházi gyakorlatokat próbálja összegyűjteni.
A személyzet végletekig leterhelt, és mivel közalkalmazottként nagyon alacsonyt bért kapnak, beindult körükben a kontraszelekció is. A sor végén pedig a folyosón órákat váró, a hideg műtőasztalon didergő, illetve a paraszolvencia következtében sok fölösleges vizsgálaton átmenő, kiszolgáltatott és elégedetlen beteg áll.
