Richard Glahn
Sok vállalatirányító - rátekintve a költségeire - arra az elhatározásra jut, hogy előnyösebb lenne egyik vagy másik székhelyét, de legalább a termelési területet áthelyezni egy olcsóbérű országba. Rövidtávú költség perspektíva szerint ez jó gondolatnak tűnhet. A munka- és termelési folyamatok know-how fejlesztése szempontjából azonban a munka áthelyezése olcsó bérű országokba a vállalat piaci helyzetét tartósan veszélyezteti.
Ezt mutatja be az alábbi cikk.

80 év ipari folyamat-fejlődése

A múlt század 20-as éveiben történtek az első lépések a munkafolyamatok strukturálása irányában először az ún. taylorismussal, majd a fordizmussal. Addig a legtöbb vállalatnál a folyamatok még teljes mértékben strukturálatlanok voltak. Meglehetősen alacsony volt a munkásokkal szembeni kvalifikációs igény és ennek megfelelően a keresetük is. A 40-es évek végére ez megváltozott. A hatékonyságnövelés iránti igény egyre inkább előtérbe helyezte a munkafeltételeket és a folyamatokat. Kezdetben ennek még kísérleti jellege volt, pl. Hawthorne kísérletei. A 60-as évektől az ezredfordulóig lépésről lépésre jutottak el minden ágazatban.

 
A 80-as évek közepén például „sikk” volt a Business-Prozess-Reengineering alkalmazása, majd jöttek a Six-Sigma projektek és rá nemsokára az első érték-áram (Wertstromdesign) alkalmazások. A folyamatok folyamatos továbbfejlesztése sok helyen növelte a munkatársak iránti kvalifikációs követelményeket, akik az időközben jól fejlődő munkafolyamatokban tevékenykedtek. Így egyre növekedtek a munkaerő költségek is.

Ma az eredményes vállalatok nemcsak szisztematikusan, hanem, módszeresen dolgoznak a munkafolyamatok javításán. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a vállalatoknál nemcsak ez egyes folyamatok kerülnek a javítási tevékenységek fókuszába, hanem folyamatosan fejlesztik a teljes cselekvési rendszert, és hozzáigazítják a változó követelményekhez.
Ezeknél a vállalatoknál mondhatni „kultúrája van” a folyamatos javításnak -alig van már olyan egyszerű tevékenység, amely képzettség nélkül elvégezhető.
Az ilyen vállalatoknál meglehetősen magas a bérek és fizetések színvonala.
 

Előtérben a költségmegtakarítások

Míg az elmúlt 80 év folyamat-fejlesztésének középpontjában a termelési folyamatok továbbfejlesztése állt,melynek célja a mind nagyobb versenyelőny kiépítése volt, ma egyre inkább a költségeket figyeljük. Költségcsökkentési célból néhány vállalat a székhelyét teljesen külföldre helyezi át, - ezáltal nem ritkán könnyelműen vízbe dobják sok év folyamat – fejlesztését.
Az ilyen áttelepülés folyamán megkísérlik a folyamat-know-how-t „magukkal vinni”, amit jó 80 év alatt felépítettek. Adott esetben vonzó a know-how-transzfer, de a vállalatok egyre másra jelzik, hogy az nem működik.

A tapasztalatok azt mutatják, a folyamat-know-how átvitele nem, vagy csak jelentős veszteséggel lehetséges.
Az okok sokrétűek. A fő ok biztosan a célországban lévő alacsony képzettségi színvonalban rejlik. Ehhez jönnek még további tényezők, mint például az interkultúrális akadályok, melyeket nem ritkán alábecsülünk.
A vállalkozóknak , akik telephelyváltozást fontolgatnak fel kellene tenniük a kérdést, kivel akarnak versenyezni, és annak megfelelően milyen versenyelőnyre koncentrálnak:

• Költséghatékony kíván lenni? Akkor azokkal a piaci résztvevőkkel konkurál, akik a gyengén fejlett gazdaságokban települtek le, és viszonylag kevés folyamat-know-how áll rendelkezésükre –vagy azt nem tudják alkalmazni, mert a dolgozók képzettsége nem megfelelő. Ez a versenyszegmens ugyan alacsony költségszintet mutat, azonban gyenge minőségűek a termékeik, hosszúak a szállítási határidőik és alacsonyak az eladási áraik.
• Vagy át akarja venni a vezetést a minőség és folyamatok területén? Akkor be kell fektetnie jól képzett munkaerőbe, hogy ennek a célnak és az ebből levezethető követelményeknek meg tudjon felelni. Ekkor az ön székhelye csak egy fejlett gazdaságban lehet.
• A bemutatott két kisarkított lehetőség eldöntéshez vezető úton figyelembe kell venni, hogy a gazdaságok csak lépésről lépésre fejlődhetnek. a folyamatok minden lépésnél jobbakká válnak, növekszik a szükséges kvalifikációs szint, és így a személyi költségek is azokban az országokban, amelyeket most „alacsony bérű országoknak” neveznek.  

Kelet-Európában már ma megfigyelhető a változás, ami néhány éven belül Kínában és Indiában is be fog következni, ill. az első lépésekre már sor is került.

Összegzés

Egy vállalatnak, amely súlypontilag a költségekre orientál, először is nemcsak minőség- és folyamatproblémákkal kell szembenéznie, hanem ezen kívül az évek során többszörösen telephelyet kell váltania a növekvő kereseti színvonal kiegyenlítése miatt, hogy tartani tudja az alacsony költség színvonalat ill. a költségvezető szerepet. Hosszútávon azonban a lehetőségek végesek, hogy a termelést folytonosan áttelepítsék csekély bérköltségű országokba, mert a világ véges. Így végül is a munkafolyamatok továbbfejlesztése marad a versenyképesség növelési potenciálja.