Az utóbbi idõkben eluralkodó, egyes szakértõk szerint elõbb-utóbb a gazdaságba is eljutó válsághelyzet számos iparvállalatot, kollégát is közvetlenül érinthet.
A hagyományos „nehéz a helyzet, szorítok a nadrágszíjon” szemlélet egyik fõ vesztese hagyományosan és látszólag a karbantartás, a másik a képzés, a harmadik pedig a rendszerfejlesztés. Közvetlenül és látszólag egyik sem érinti a termelést, sok vezetõ hajlamos a luxus vagy a könnyen visszafogható kiadások csoportjába sorolni ezeket.
A karbantartás esetében bár terjedõben van a klasszikus jéghegy ábra, mégis érdemes elgondolkodni a következõkön:
A karbantartás a vállalati könyvelésben csak egyetlen sor, iparágtól függõen az összköltség 1,5…4 %-át teszi ki. Amennyiben a vállalatvezetés takarékossági okból 10…20 %-kal visszafogja a karbantartásra fordított pénzt, a vállalati összköltséget 0,15…0,8 %-kal csökkenti, ami a semmihez közeli. A jéghegy víz fölötti részének lefogyasztása, a 10…20 %-os költségcsökkentés viszont „megnyomorítja” a karbantartást. A kötelezõ, tûzoltás jellegû tevékenységekre rendszerint még jut pénz, de a perspektivikus tevékenységekre már nem. A jéghegy középsõ része viszont „kamatostól megfizetteti” a döntést. Nõ a váratlan hibák száma és súlyossága, az átállási idõ, a mikroleállások hatása, csökken a termelési sebesség és nõ az indítási valamint a termelés közbeni selejt aránya, azaz összességében a termelést súlytó veszteségek. E hat veszteség (amelyek együttes hatása az OEE mérõszám csökkenésében jelenik meg) nagyságrenddel többe kerül, mint amit a jéghegy felsõ részén takaríthatunk meg. A legsúlyosabb következmények a jéghegy legalsó részén jelentkeznek, egy vállalat, amennyiben rossz kép alakul ki róla, amennyiben rugalmatlan, stb. akár évtizedes távlatokban ható kárt okozhat magának. Mindezek miatt határozottan állítjuk: HIBA A KARBANTARTÁSI KÖLTSÉGEK fûnyíró elvû, rendszerfejlesztés nélküli MEGNYIRBÁLÁSA.
Képzés és fejlesztés: Pontosan a nehezebb idõkben (amikor lecsökken a megrendelés állomány) válnak a fejlesztések és a képzések kiemelten fontossá. Ilyenkor van idõ és lehetõség a humán- és rendszerfejlesztések elvégzésére, azaz felkészülni a visszaesés után törvényszerûen bekövetkezõ „nagy bummra”. Ekkor lehet megalapozni a nagy gyõzelmeket, hiszen ami két hasonló felszereltségû, technológiájú vállalatot igazán megkülönböztet egymástól, az a dolgozók tudása, kultúrája és munkájuk szervezettsége.
Tapasztalatunk az, hogy számos multinacionális nagyvállalat elsõ számú vezetõje pontosan az ismertetett stratégiát követi. Talán (biztosan) nem véletlenül kerültek az õket megilletõ pozícióba. Tevékenységük kódolja a sikert.
Dr. Péczely György
A.A.Stádium kft.
