1. ÖN MILYEN VEZETÕNEK TARTJA MAGÁT?
A.) Mivel az embernek nagyon nehéz Önmagát megítélni, elsõsorban azt mondanám el, hogy az én feletteseimtõl milyen visszajelzéseket kaptam. Év végén, minden alkalmazott és vezetõ is részt vesz egy teljesítményértékelésen. Ennek során megnézzük milyen mértékben teljesültek az elõzõ évi célok, ha nem teljesültek, akkor ennek mi volt az oka, majd nem utolsó sorban átnézzük az egyes szakmai és személyes kompetenciák szintjeit is. Az elmúlt évek során a kitûzött célokat sikerült elérnem, néhány hiányosság volt csupán, de ezek önhibámon kívül nem teljesültek. A személyes kompetenciáim közül maximális értékeket kaptam a szervezõkészségre, kommunikációra, döntési hatékonyságra. A feladatköröm ellátásához szükséges szakmai kompetenciákkal rendelkezem. Összességében 95%-os lett az értékelésem. Felettesem csupán annyit fûzött az értékelés végére: „Csak így tovább” !
B.) Azt mondják: „Vezetõnek születni kell”. Ezzel egyetértek, jómagam már általános és középiskolai tanulmányaim alatt több szakkört, diákkört is vezettem… Az egyetemi évek alatt a Diákszervezet elnöke voltam és több kutatásban is részt vettem, mint projektvezetõ. Már akkor megtanultam, hogy az emberekkel bánni nagyon nehéz feladat. Vezetõként elsõdleges szempont számomra, hogy azon kollégák, akik az irányításom alá tartoznak, sikeresek és motiváltak legyenek. Természetesen ennek érdekében el is követek mindent. Bevonom õket a problémamegoldásba, biztosítom számukra a megfelelõ erõforrásokat, fejlesztem képességeiket és folyamatosan értékelem teljesítményüket. Talán ennek is köszönhetem, hogy vállalati szinten az én területemen a legalacsonyabb a fluktuáció. Döntéseimnél minden esetben figyelembe veszem az ellenoldal nézõpontját is. Vezetõi stílusomat tekintve azt mondanám, hogy ez helyzet és körülményfüggõ. Összegezve tehát, változó körülmények közt is képesnek tartom magamat és sikerorientált csapatomat arra, hogy elérjük a kitûzött célokat. Sikerült választ kapnia a feltett kérdésére, hogy milyen vezetõnek tartom magam?
C.) Nálunk a családban ez már hagyomány, hogy a férfiak mind vezetõi pozícióban dolgoznak/dolgoztak. Édesapám, nagyapám, sõt fivéreim is. Talán mondhatom emiatt, hogy genetikailag már hordozom a vezetõi szerephez szükséges legfontosabb tulajdonságokat. Számomra a vezetés az emberekkel való együttmûködést jelenti, melyhez egy nyugodt, következetes, céltudatos és kitartó személyiség társul. Édesapám, akit ma is legnagyobb példaképemnek tekintek, mindig azt mondta: „Bármilyen sûrû is legyen a háló körülötted, a fonalak közt mindig lásd meg a réseket”. Hogy lefordítsam, ezzel arra célzott, hogy egy vezetõt élete során rengeteg kudarc ér, sok konfliktust kell megoldania, a körülötte lévõ világ, az emberi kapcsolatok idõvel egyre összetettebbek és bonyolultabbak lesznek. Amikor már mások úgy érzik, hogy „nem kapnak levegõt” és feladják, egy vezetõnek akkor is helyt kell állnia, a végsõkig ki kell tartania és mindig meg kell látnia a „sûrû háló” közti újabb lehetõségeket, melyek sikerre vihetik nemcsak az õ, de az emberei erõfeszítéseit is. Úgy vélem, az elmúlt évek során teljes mértékben sikerült ezzel a szemlélettel azonosulnom.
A válasz értékelése >>
2. ÖN SZERINT MIBEN REJLIK EGY VEZETÕ SIKERESSÉGE?
A.) Véleményem szerint a sikeres vezetõ széles látókörrel, rendszerszemlélettel rendelkezik. Mindent kézben tud tartani, ismeri a részleteket, pontosan átlátja a vállalati folyamatokat, a beosztottjai munkáját. Tájékozottságának köszönhetõen nehéz õt megtéveszteni! Nem ad túl nagy felelõsséget beosztottjai kezébe, a fontosabb kérdésekben általában egy személyben dönt. Mások általi tiszteletét hatalmi pozíciójának, határozottságának köszönheti. Sikere sokkal inkább a szakmai, mintsem a személyes kapcsolatokon múlik.
B.) Véleményem szerint egy vezetõ akkor sikeres, ha beosztottjai is sikeresek. A siker kulcsa abban rejlik, hogy a vezetõ képes legyen az embereit megfelelõen motiválni, õket folyamatos teljesítményre ösztönözni. Nem kell, hogy vezetõként minden részletet ismerjen, fontos hogy megbízzon beosztottjaiban, képesnek tartsa õket adott feladat elvégzésére és bizonyos szintû felelõsséggel is ruházza fel õket. Egy nagyon jó példával alá is tudnám támasztani az említetteket: Fél évvel ezelõtt volt egy autóbalesetem és egyik beosztott kollégám vette át a helyem 4 hónapon át……
C.) A sikeres vezetõ képes a dinamikusan változó környezeti kihívásoknak megfelelni, rendelkezik a szükséges kompetenciákkal, döntéseiben következetes. Sikerének kulcsa egyben az is, ha barátként kezeli beosztottjait. Így számíthat arra, hogy minden fontos (más esetben rejtve maradt) információt megosztanak vele. Ezzel azt kívánja sugallni, hogy a vállalat számára õk képviselik a legnagyobb értéket. Mivel megbízik beosztottjaiban, õ fõként csak koordinációs tevékenységet végez. Sikerességét leginkább az emberi kapcsolatokra építi.
A válasz értékelése >>
3. MI AZ, AMIT LEGKEVÉSBÉ SZERET VEZETÕI MUNKAKÖRÉBEN?
A.) Jelenleg közel 6 éves vezetõi tapasztalattal rendelkezem. Az elsõ idõszakban találkoztam olyan konfliktusos helyzetekkel, melyek érzékenyen érintettek. Azt kell mondjam két évre volt szükségem ahhoz, hogy ezen problémákon felülkerekedjek. Mára már úgy érzem, nincs olyan negatívum a jelenlegi pozíciómban, melyet ne tudnék megfelelõen kezelni. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy minden jóban van valami rossz és képes vagyok az elsõre kellemetlennek tûnõ feladatoknak a jó oldalát is észrevenni. Ezek többségében hosszútávon térülnek meg, de megtérülnek.
B.) Vezetõnek lenni nem könnyû feladat. Ha szakmai pályafutásom elsõ idõszakára gondolok, azt kell mondjam itt még a negatívumokat egy szükségtelen rossznak éltem meg. Ma már másképp gondolom ezt. Legkellemetlenebb érzés az volt számomra, mikor mérnök kollégáim közül kerültem ki egyik pillanatról a másikra vezetõjükké és meg kellett birkóznom a hierarchia adta új „felettes-beosztotti” viszonyokkal. Sokan nehezen fogadták el az új helyzetet és képtelenek voltak komolyan venni az utasításaimat. Emiatt sajnos egy kollégától meg is kellett válnom. 6 év kemény munka után, mára már megtanultam, hogy fõnökként nincs barátság, meg kell tartani az alkalmazottakkal a „tisztes” távolságot, még ha korábban más is volt a hierarchiai viszony köztünk. Úgy vélem, a konfliktusok és problémák - melyekkel egy vezetõ nap mint nap szembesül - részei a vállalat életének, innentõl pedig tudni kell ezeket megfelelõen kezelni.
A válasz értékelése >>
C.) Pontosan holnap lesz 6 éve, hogy vezetõi pozícióban dolgozom. A vezetés számomra mindig is nagy kihívás volt és a mai napig annak tartom. Vezetõi szerepben bizony sokszor szembesülünk kellemetlennek szituációkkal. Hisz ki szereti elbocsátani kollégáit? Vajon van olyan vezetõ, aki szívesen hívja haza a nyaralásból beosztottját? Ki leli abban örömét, ha a beosztott kollegák fizetését csökkentenie kell? Valószínûleg ez minden vezetõ rémálma. Én bízom tapasztalataimban, képességeimben és szakmai ismereteimben. Ennek tudatában biztos vagyok abban is, hogy Önöknél a vállalat vezetésével együtt az ilyen vagy ehhez hasonló helyzeteket meg tudjuk elõzni. Sikerre vinni kollegáinkat és a céget közös érdekünk!
A válasz értékelése >>
4. ÖN SZERINT MIVEL LEHET LEGINKÁBB MOTIVÁLNI A BEOSZTOTTAKAT?
A.) Az attól függ… Milyen helyzetben? Kit? Tapasztalatom szerint ez a két legfontosabb olyan tényezõ, melynek pontos ismerete nélkül nem lehet eldönteni, hogy melyik módszer a legalkalmasabb a motivációra. Egy napi 12 órát dolgozó kollegát nem lehet munkakörbõvítéssel motiválni, de sok esetben fizetés emeléssel sem. Ismerni kell a körülményeit, hisz elõfordulhat, hogy pár nap extra szabadság az, amire leginkább vágyik. Függ a motiváció a vállalat adottságaitól és lehetõségeitõl is. Azt javaslom, nézzünk egy konkrét esetet és beszéljünk arról!
A válasz értékelése >>
B.) Egyértelmûen pénzzel! Ezt mindenki fél kimondani, de ez az igazság. Napjainkban minden a pénzrõl szól, ez az egyetlen elfogadott fizetõeszköz. Ennek megfelelõen mindenki azért dolgozik, hogy több pénzt kereshessen és ezt eszközként használva jusson számára értékes javakhoz.
C.) A motivációs eszközöket két csoportra bontanám: anyagi és nem-anyagi eszközökre. Az anyagiak csoportjába tartozik a fizetés, költségtérítés, utazási támogatás és egyéb juttatások, mint például az üdülési csekk. Nem-anyagi motiváció például a képzések biztosítása, a munkakörbõvítés, a karrierlehetõség és az erkölcsi elismerés. Véleményem szerint a kettõt nem lehet elválasztani, ezen motivációs eszközök vegyítése a megfelelõ út kollegáink motiválására.
A válasz értékelése >>
5. HOGY LÁTJA, EDDIG TAPASZTALATAI ALAPJÁN NÕKKEL VAGY FÉRFIAKKAL VOLT KÖNNYEBB SZÓT ÉRTENIE?
A.) Tapasztalataim szerint a férfiakkal valamivel könnyebb megtalálni a közös nevezõt, mivel fogékonyabbak a problémák megoldására és õk nehezebben is adják fel. Jellemzõen kerülik a konfliktusokat és eredményorientáltabbak. Köztudott, hogy egy adott feladatra jobban tudnak koncentrálni, mint hölgy kollégáik. Ellenben a nõk sokkal hamarabb keverednek személyes konfliktusokba, és könnyen elvesznek a részletekben, ami gátat vet a problémák hatékony és gyors megoldásának.
B.) Ezen a kérdésen még nem gondolkodtam. Az elmúlt évek során mindkét nemmel voltak negatív és pozitív tapasztalataim is e téren. Úgy gondolom, a sikeres vagy sikertelen együttmûködés kulcsa nem ezen múlik. Az általam irányítandó szakterületen talán túlnyomó többségben alkalmazzák valamelyik nem képviselõit, ezért volt fontos az álláspontom?
C.) Ez attól függ…. Nézeteim szerint mindkét „nem” képes megfelelõen ellátni a feladatokat, azonban vannak bizonyos pozíciók, melyeknél adottságaiknak köszönhetõen helyzeti elõnyt élveznek. Vezetõi pozícióban fõként férfiak tudnak dominanciájukkal és határozottságukkal érvényesülni, míg adminisztratív területen a hölgyek bizonyulnak alkalmasabbnak. Pontosan emiatt vezetõi döntések tekintetében könnyebb az együttmûködés férfi kollégáimmal, míg adatok elemzése kapcsán hölgyekkel dolgozom együtt szívesebben.
A válasz értékelése >>
6. MESÉLJEN EL EGY ESETET, AMIKOR BEOSZTOTTAI KÖZTI KONFLIKTUST SIKERÜLT FELOLDANIA VEZETÕI KÉPESSÉGEINEK KÖSZÖNHETÕEN!
A.) Konfliktusokat kezelni, a vezetõ alapvetõ feladatai közé tartozik. Egy tipikus példaként említeném a következõ esetet. A területemen dolgozó két karbantartó kolléga napi szinten egymásra hárította az elvégzendõ feladatokat és egymáson kérték számon az eredményeket. Sajnálatos velejárója volt ennek, hogy a gépkarbantartások végül nem készültek el és kettõjük konfliktusa volt az állandó téma az üzemben. Elõzõleg mindketten fordultak hozzám alátámasztva maguk igazát de úgy döntöttem ez így nem mehet tovább. Hatszemközt átbeszéltük a feladatokat és tisztáztuk a felelõsségi köröket. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy kettejük konfliktusa káros hatással van az üzemi morálra és veszélyezteti a hatékony termelést. Ezt egyébként a termelési mutatókkal alá is támasztottam nekik. A helyzetet és a történtek súlyát megértették, a rájuk bízott feladatokat azóta az elvárásoknak megfelelõen teljesítik, viszonyuk normalizálódott.
B.) Pályám során több ilyen esettel találkoztam már. Emberi mivoltunk jellemzõje, hogy konfliktuskezelési képességünk akár napról napra is változhat. Emiatt úgy gondolom, hogy a problémák idõvel megoldódhatnak maguktól is, a konfliktusok esetleges feszegetése emiatt akár rossz irányba is billentheti a helyzetet. A konfliktus az emberi kapcsolatok velejárója, emiatt szerves része a vállalati kultúrának is.
C.) Több ilyen esettel is találkoztam már, de kiemelnék egyet, ami kb. két hónappal ezelõtt történt. A területemen dolgozó 8 kolléga közül ketten szokásukhoz híven ismét összeszólalkoztak a heti megbeszélésen. Egymás szavába vágva hátráltatták a közös csoportmunkát. Mivel nagyon fontosnak tartom a kommunikációt, a megbeszélés után magamhoz hívtam õket és hatszemközt átbeszéltük az esetet újra. Majd úgy döntöttem, hogy rájuk bízok egy kiemelt fontosságú projektet, melyet közösen kell véghezvinniük. A projekt határidõre lezárult, elvárt szinten teljesült!
A válasz értékelése >>
7. JELEN MÛSZAKI IGAZGATÓI POZÍCIÓNKKAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSAINKAT MÁR ISMERI. MILYEN KIHÍVÁSOKAT ÉS ÚJDONSÁGOKAT LÁT, MENNYIBEN JELENTENE EZ TÖBBET ÖNNEK, MINT KORÁBBI MUNKAKÖRE?
A.) Tulajdonképpen nem látok különbséget a két munkakörben. Pontosan emiatt is tetszett ajánlatuk, mert úgy érzem, ezen területen rendelkezem már minden szükséges szakmai és személyes kompetenciával. Ismerem a technológiát, rendelkezem a szükséges beszállítói kapcsolatrendszerrel. Továbbá biztos vagyok abban is, - amennyiben engem választanak a pozícióra - hogy lehetõségem lesz Önöknél eddigi tudásomat és tapasztalataimat tovább bõvíteni, külföldi partnereiknél pedig minden mûszaki fejlesztést részleteiben megismerni.
B.) Mint vezetõ, úgy gondolom, hasonló teendõim lesznek! Újdonság maga a termék és a hozzá tartozó technológia, aminek megismerése egyben kihívás is számomra! Pontosan emiatt is tetszett ajánlatuk, hisz itt lehetõségem lenne az elektronikai iparban sokkal inkább elmélyülni. Természetesen a terület nem teljesen új számomra, hisz auditorként számos hasonló gyártó céggel dolgoztam már együtt.
C.) Egy új szervezetben dolgozni, újabb technológiai folyamatokat megismerni, mindenképpen kihívást jelent. Vállalatuk azon irányú törekvései pozitívak számomra, hogy a nemzetközi gyakorlatot helyi szinten is kb 8 hónapon belül, megfelelõ létszámmal, a jelen iránytó funkción keresztül kívánják megvalósítani. Hasonló projektben úgyszintén irányítóként vettem rész jelenlegi munkahelyemen és az ott szerzett tapasztalatokkal úgy érzem Önöknél látványosabb eredményeket lehetne elérni. Gondolok itt például a selejt és átállási idõk csökkentésére, valamint………
A válasz értékelése >>
